Humánerőforrás-fejlesztési pályázatokat írsz és egyedül nem megy?
Tájékozódni szeretnék!
Ne maradj le a humánerőforrás-fejlesztési pályázati újdonságokról!
Ez itt az egyetlen magyar nyelvű szakértői blog, ahol az aktuális POCU pályázati kiírásokról olvashatsz és még pályázatírási tippeket is találsz.
Tanulni akarok!
Ki mondta, hogy Te nem lehetsz sikeres pályázatíró?
Az online tanfolyamaimon ellesheted a műhelytitkaimat: megtanítalak pályázati kiírást értelmezni, projektet tervezni és pályázati szöveget írni.
Személyes segítség kell!
Szívesebben dolgoznál velem személyesen?
Az online konzultációkon segítek Neked döntéseket hozni, összerakni egy-egy projektkoncepciót és értelmezni egy-egy pályázati kiírás feltételeit.
Ki vagyok én és miért pont velem dolgozz?
2006. március 20-a volt, csodás tavaszi reggel. És én ott álltam földbe gyökerezve a pályázati határidő előtt egy héttel, partner nélkül, a megírt pályázattal a kezemben. Már csak néhány pecsét és aláírás kellett. Nem tudom, hogy ott, abban a pillanatban melyik érzés dúlt erősebben bennem.
A csalódottság - magamban - mert úgy terveztem meg egy komplett projektet, hogy abba érdemben be se vontam az egyik kulcspartnert, az egyetemet - és ez azért zsenáns. A düh, hogy én pont ebben az intézményben zártam két félévben is színtizessel az európai projektek menedzsmentje kurzust, s lám, mit sem ér! Vagy inkább a szégyen, mert a dékánnal való társalgásomat végignézte a helyettese, aki a tárgyalástechnika tanárom volt és láttam az arcára kiülő mély döbbenetet.
A csalódottság elcsitult, a dühöm elszállt, de a mardosó szégyenérzet még egy ideig maradt. Pedig végül lett cserepartner, a pályázat határidőre célba ért, és az elutasítás miatti keserűséget enyhítette a körülmény, hogy ez életem legelső EU-s pályázata volt és 480 másik pályázattal versenyzett.
Vegytiszta kudarc volt, de végülis jól jöttem ki belőle.
Mert akkor, ott, azon a tavaszi reggelen megfogadtam, ha rajtam múlik, ezt a mardosó szégyent én nem fogom érezni többet soha. Igaz, megvolt az ára, és az első gyötrődős-próbálkozós éveket nem kívánom senkinek se.
Hogy megérte-e?
Visszanézve az elmúlt 13 évre, a huzalban nyertes, olykor listaelső pályázatokra, a közel 20 millió eurónyi támogatásra, a pályázók örömére, a sok-sok hasznos projektre - nem kérdés, hogy IGEN, megérte. Akkor is, ha volt benne kudarc is, kétségbeesés is, csalódás is. Akkor is, ha volt úgy is, hogy feladom. De nem tettem.
Hát ez az én történetem. És hogy mit tanulhatsz belőle Te?
Copyright 2015-2020 Bagoly Ildikó | Minden jog fenntartva