Humánerőforrás-fejlesztési pályázatokat írsz és egyedül nem megy?

Tájékozódni szeretnék!

Ne maradj le a humánerőforrás-fejlesztési pályázati újdonságokról!

Ez itt az egyetlen magyar nyelvű szakértői blog, ahol az aktuális POCU pályázati kiírásokról olvashatsz és még pályázatírási tippeket is találsz.

Tanulni akarok!

Ki mondta, hogy Te nem lehetsz sikeres pályázatíró?

Az online tanfolyamaimon ellesheted a műhelytitkaimat: megtanítalak pályázati kiírást értelmezni, projektet tervezni és pályázati szöveget írni. 

Személyes segítség kell!

Szívesebben dolgoznál velem személyesen? 

Az online konzultációkon segítek Neked döntéseket hozni, összerakni egy-egy projektkoncepciót és értelmezni egy-egy pályázati kiírás feltételeit.

Bagoly Ildikó

humánerőforrás-fejlesztési pályázati tanácsadó és képző

Ki vagyok én és miért pont velem dolgozz?

2006. március 20-a volt, csodás tavaszi reggel. És én ott álltam földbe gyökerezve a pályázati határidő előtt egy héttel, partner nélkül, a megírt pályázattal a kezemben. Már csak néhány pecsét és aláírás kellett. Nem tudom, hogy ott, abban a pillanatban melyik érzés dúlt erősebben bennem.


A csalódottság - magamban - mert úgy terveztem meg egy komplett projektet, hogy abba érdemben be se vontam az egyik kulcspartnert, az egyetemet - és ez azért zsenáns. A düh, hogy én pont ebben az intézményben zártam két félévben is színtizessel az európai projektek menedzsmentje kurzust, s lám, mit sem ér! Vagy inkább a szégyen, mert a dékánnal való társalgásomat végignézte a helyettese, aki a tárgyalástechnika tanárom volt és láttam az arcára kiülő mély döbbenetet.


A csalódottság elcsitult, a dühöm elszállt, de a mardosó szégyenérzet még egy ideig maradt. Pedig végül lett cserepartner, a pályázat határidőre célba ért, és az elutasítás miatti keserűséget enyhítette a körülmény, hogy ez életem legelső EU-s pályázata volt és 480 másik pályázattal versenyzett.


Vegytiszta kudarc volt, de végülis jól jöttem ki belőle.


Mert akkor, ott, azon a tavaszi reggelen megfogadtam, ha rajtam múlik, ezt a mardosó szégyent én nem fogom érezni többet soha. Igaz, megvolt az ára, és az első gyötrődős-próbálkozós éveket nem kívánom senkinek se.


Hogy megérte-e?


Visszanézve az elmúlt 13 évre, a huzalban nyertes, olykor listaelső pályázatokra, a közel 20 millió eurónyi támogatásra, a pályázók örömére, a sok-sok hasznos projektre - nem kérdés, hogy IGEN, megérte. Akkor is, ha volt benne kudarc is, kétségbeesés is, csalódás is. Akkor is, ha volt úgy is, hogy feladom. De nem tettem.


Hát ez az én történetem. És hogy mit tanulhatsz belőle Te?

NE ADD FEL SOHA!

Van úgy, hogy belefásulsz... Amikor a sikerek ízét elnyomja a kudarc. És az agyaddal tudod, hogy a kudarc jó, mert abból tanulsz, de valahogy érzed a lelkeden, hogy szúrós és jéghideg. A földbe döngöli az önbecsülésedet és elriasztja belőled az épp-hogy-lehelletnyi motivációt is. Ismerős? Ha az, ne hagyd, hogy maga alá gyűrjön! Ha valaha is átélted, hogy a pályázatírás lázba hoz, hogy elégedettséget, örömöt okoz, tartozol magadnak annyival, hogy nem adod fel!

TALÁLD MEG AZ ERŐSSÉGEDET!

Bármilyen kínos is, vannak gyengeségeink. Van feladat, ami nem megy, amihez emberfeletti erő kell, hogy egyáltalán belekezdj. De van egy felszabadító erejű pillanat, ami kolosszális terheket képes leemelni a válladról: amikor elfogadod, hogy nem lehetsz mindenben jó, és megérted, hogy ahelyett, hogy görcsösen pofozgatnád a gyengeségeidet, jobb, ha oda figyelsz, ahol az erőd van. Én se véletlenül foglalkozom csak humánerőforrás-fejlesztési pályázatokkal. Figyeld meg Te is, hogy a pályázati munkából mi az, ami megmozdít benned valamit, ha tudsz, válassz egy szűkebb szakterületet és meglátod, rögtön egyszerűbb lesz.

NE ÉRD BE AZZAL, AMI ÉPP CSAK JÓ!

Súlykolják belénk, hogy a maximalizmus ördögtől való. Hogy nem kell tökéletes legyen, bőven elég, ha csak éppen jó. De tudod te is, hogy a pályázati világban általában nincs második esély. Ha csak épp elég jó volt, de lehetett volna picit jobb is, akkor az a vonat elment. És te maximum integetsz neki. Ha azt kellene elmondjam neked, mi az én titkom, hát ez lenne az: hogy nem érem be azzal, ami épp csak jó. Mindig igyekszem, hogy “tökéletes” legyen. De tudod, mi az, hogy tökéletes? Az, hogy szakmailag és emberileg mindent megtettél egy pályázatért, ami tőled telhetett. Ez azért még a mi tökéletlen világunkban is vállalható, nem?

TANULJ! MINDEN EGYES NAP.

És van még egy titkom. Hogy tanulok. Minden egyes nap. Kezdetben kőkemény volt. Mert amit az egyetemen tanultam és amit a projektmenedzsment tankönyvekből olvastam, a gyakorlatban nem volt alkalmazható. Kérdezni se volt nagyon kit. És ha választ kaptam, az se volt mindig értelmezhető. Úgy kapartam össze mindent, amit tudok, pályázatról pályázatra, megtapasztalva a saját bőrömön. De valljuk be így egymás közt: a Te helyzeted azért ennél sokkal jobb! Ha tanulni akarsz, bőven van, kitől. Ha tőlem tanulnál, nézz szét itt, ezen az oldalon, és tengernyi lehetőséget találsz.

Legfrissebb cikkek

Copyright 2015-2020 Bagoly Ildikó | Minden jog fenntartva