Az én sztorim
2006 márciusa volt, csodás tavaszi reggel. És én ott álltam földbe gyökerezve a pályázati határidő előtt egy héttel, partner nélkül, a megírt pályázattal a kezemben. Már csak néhány pecsét és aláírás kellett.
Nem tudom, hogy ott, abban a pillanatban melyik érzés dúlt erősebben bennem...
A csalódottság - magamban - mert úgy terveztem meg egy komplett projektet, hogy abba érdemben be se vontam az egyik kulcspartnert, az egyetemet - és ez azért zsenáns.
A düh, hogy én pont ebben az intézményben zártam két félévben is színtízessel az európai projektek menedzsmentje kurzust, s lám, mit sem ér!
Vagy inkább a szégyen, mert a dékánnal való társalgásomat végignézte a helyettese, aki a tárgyalástechnika tanárom volt és láttam az arcára kiülő mély döbbenetet.
A csalódottság elcsitult, a dühöm elszállt. De a mardosó szégyenérzet még egy ideig maradt. Pedig végül lett cserepartner, a pályázat határidőre célba ért, és az elutasítás miatti keserűséget enyhítette a körülmény, hogy ez életem legelső EU-s pályázata volt és 480 másik pályázattal versenyzett.
Vegytiszta kudarc volt. Végül mégis jól jöttem ki belőle...
Mert akkor, ott, azon a tavaszi reggelen megfogadtam: ha rajtam múlik, ezt a mardosó szégyent én nem fogom érezni többet soha. Igaz, megvolt az ára, és az első gyötrődős-próbálkozós pályázatíró éveket nem kívánom senkinek.
De visszanézve az elmúlt évekre - a nyertes, olykor listaelső pályázatokra, a pályázók örömére, a sok-sok hasznos projektre és ezek résztvevőire, akiknek picivel jobb, könnyebb, szebb lett az élet - nem kérdés, hogy megérte többet dolgozni, többször próbálkozni, több időt és lelket beletenni.
Megérte akkor is, ha volt benne kudarc, kétségbeesés és csalódás is. Akkor is, ha már volt úgy, hogy feladom. De nem tettem és nem is teszem.
Mert hiszem, hogy az EU-s támogatásokat érdemes nemcsak vasba, betonba és aszfaltba fektetni, hanem hús-vér emberekbe is, és ezt lehet tiszta lapokkal, ráadásul sikeresen.
Ki vagyok én?
Bagoly Ildikó vagyok, humánerőforrás-fejlesztési pályázati tanácsadó és képző. Szervezeteknek, intézményeknek, önkormányzatoknak segítek oktatási, képzési, szociális és munkaerőpiaci pályázatokat írni. Mi motivál a munkámban? Leginkább az, hogy az általam írt nyertes pályázatokkal szerzett közel 20 millió eurónyi EU-s támogatásból megvalósult projektekben 3000+ ember jutott és jut jobb oktatáshoz, szakképesítéshez, munkához, szociális szolgáltatáshoz, vagy létrehozta és felfuttatta saját vállalkozását.
Mivel foglalkozom?
„Munkaidőm” nagyrészében magas költségvetésű humánerőforrás-fejlesztési pályázatokat írok olyan pályázóknak, akik a projektjeikkel az erdélyi magyar közösséget (is) szolgálják. Tanfolyamaimon pályázatíróknak és pályázóknak tanítom a saját projekttervezési és pályázatírási munkamódszeremet, úgy, hogy közben megmutatom nekik, hogyan gondolkodik egy pályázati értékelő. Időnként külső szakértőként EU-s projektek megvalósítását segítem vagy mások pályázatait bírálom el. Talán a tiédet is.
Itt is találkozhattál velem:
A saját példányodat elkérted már?
100+ oldalnyi azonnal alkalmazható projekttervezési és pályázatírási technika, konkrét példa és jótanács
ajándék magazin
