5 tanács stresszes pályázatíróknak

Erről alig beszélünk, pedig van olyan fontos, mint az, hogy hogyan legyél szakmailag tip-top pályázatíró. Hogyan maradj kiegyensúlyozott? Hogyan ne dilizz be egy ilyen idegölő szakmában, mint a mienk?

Tanácsokkal ezúttal Mark Twain lát el, aki állítólag megírt már mindent, amit érdemes volt. Azt is, hogy hogyan maradjunk ép eszű pályázatírók. (Bár kétlem, hogy ennek tudatában lett volna.) Az első tanács túlélési alap, a harmadik a leghasznosabb, az utolsót imádni fogod. 🙂

MARK TWAIN

A humor nem más, mint tragédia plusz idő.

Amikor egy pályázati hajrában kiderült, hogy az egyik partnerszervezet munkatársa végig hazudott és szó sem volt arról, hogy szociális tevékenységeket akarnának végezni a projektben, éreztem, hogy ez vészjósló előjel. Ezt tetézte, hogy senki se tartotta be a megbeszélt határidőket, és ami késve érkezett, azt is órákon át kellett csíszolgatni, hogy vállalható legyen.

És ha ez nem lett volna elég, a telefonom rázuhant a laptopra, tönkretette a hardot, úgy, hogy nem mentettem az előző napok s éjszakák keservesen megszűlt szövegeit. Úgy éreztem magam, mint egy ógörög hősnő.

Na, nem olyan ellenállhatatlannak, hanem olyan számkivetettnek. 🙂

Ma már nevetek rajta, de egy kis mókás kedv akkor jobban fogott volna.

Az igazság az, hogy a pályázatírás izzasztóan stresszes munka. És ez főleg nekem nagy lecke, de ha te is aggódós-izgulós típus vagy, akkor neked is az: no matter what, legyen humorérzéked!

MARK TWAIN

Elsőnek lenni – ez a fontos. Tenni, mondani, látni valamit, mindenki mást megelőzve – ez az a gyönyörűség, amelyhez képest minden más gyönyör lagymatag és hétköznapi, minden más elragadtatás olcsó és közönséges.

Most azt gondolod, dehogy fontos, az utolsó nyertes pályázatot ugyanúgy támogatják, mint a legelsőt. Ez mondjuk pont igaz. De figyelj csak: a pályázatírás egy kőkemény verseny. És mondj nekem egy olyan versenyt, ahol elsőnek lenni nem fontos! Na, ugye!

A baj az, hogy már az iskolában ciki éltanulónak lenni. Aki első akar lenni, az stréber, törtető, elitista, és biztosan lenézi az utána következő összes többit.

Pedig nem! Ha első akarsz lenni, “csak” igényes vagy. Eldöntöd, hogy a pályázatod a lehető legjobb lesz. Nem adsz ki csapnivaló munkát a kezedből. Nem tűröd, hogy mások lehúzzák a színvonalat. Nem nyugszol bele, ha rád szólnak, hogy állj már le, mert ez így pont elég.

Jó, rendben. Mondjuk, hogy elég. De mire? A pályázatírás amúgyis kockázatos műfaj, minek fokoznád ezt még önkéntesen?

Nyugodtabb lennél, ha tudnád, hogy bármi lesz is az eredmény, te mindent megtettél? Rajtad nem múlik? Akkor merd akarni, hogy te leszel az legjobb és tartsd ehhez magad! Nem ciki.

MARK TWAIN

Könnyebb kívül maradni, mint kiszállni.

Hű, de könnyű bekeveredni oda, ahonnan jobb lenne kimaradni! Mert legyezgeti az önérzetedet, hogy pont téged kerestek meg. Mert félsz, ha most nemet mondasz, következőkor nem lesz mire igent mondani.

Így nem csoda, hogy mire feleszmélsz, épp azzal foglalkozol, amitől korábban futkározott a hátadon a hideg. De te kínodban, szégyenedben, vagy mert óriási a szíved – elvállalsz mindent, még ha utána szánod-bánod is.

Addig, amíg utat nem tör benned egy önvédelmi szokás: hogy mersz nemet mondani. És emiatt nem érzed semmirekellőnek magad.

Hallgass rám: minél hamarabb megtanulod ezt, annál több időd marad arra, amihez értesz és amit szeretsz, és rögtön békésebb leszel.

MARK TWAIN

Semmi sem igényli annyira a változtatást, mint mások szokásai.

A fejedbe verték, hogy inkább magadban keresd a hibát. Ne másokat akarj megváltoztatni. Változz te, mert ez tőled függ. Egyet is értek ezzel, és szerintem te is sűrűn bólogatsz, ha nem másért, már csak azért is, nehogy szűklátókörűnek tűnj.

De tudod mit? Mi lenne, ha a változatosság kedvéért legalább egyszer nem magadat ostoroznád? Ha nem szoronganál, hogy megint hol szúrtad el?

Szabad észrevenni és szóvá tenni, ha más rontotta el. Nem te vagy mindenért a hibás. Nem neked kell minden áron változni.

MARK TWAIN

Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában.

Hajmeresztő, hogy néha milyen könnyen hagyjuk magunkat a földbe döngölni.

Az első POCU pályázati kiírást értelmeztük éppen, és egy Facebook-csoportban beszólt nekem egy idősebb pasas – csak úgy ismeretlenül – hogy jobb, ha más szórakozás után nézek, mert pénzügyi támogatást semmiképp se, esetleg tapasztalatot nyerek. Erre megírtam a legmagasabb pontszámú pályázatot arra a kiírásra. Románul.

De míg meglett a végeredmény, ez a beszólás nekem sok önmarcangoló percet okozott. Egy-egy gyengébb pillanatomban tényleg elhittem, hogy ez túl magas léc nekem. Pedig mennyivel nyugodtabb lett volna az élet, ha inkább magamban bízok…

Ha a többi tanácsot nem is, ezt az egyet azért fogadd meg: soha ne hagyd, hogy alábecsüljenek!

Ha kezdő vagy, ha új terepen kell helyt állnod, ha éppen rosszabb passzban vagy, bármi legyen is, ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak!


No, melyik tanácsot kellene megfogadnod? 🙂


Illusztráció: Mari Kaneko via Behance

Az online tanfolyam, amelyik megtanít projektet tervezni

A PÁLYÁZATI FELTÉTELEK SZERINT