Mindent megtettél, mégse nyert a pályázatod… Miért?

“Mindent megtettem, ami telhetett tőlem, mégis elutasították a pályázatot, nem értem, hol rontottam el.” Követni se tudom már, hogy hányszor hallottam ezt a panaszt kollégáktól és nagyon jól ismerem ezt a helyzetet is. A kudarc fáj, de fontos tisztában lenni azzal, hogy nem mindig te tehetsz róla pályázatíróként, ha elutasítják a pályázatot.

 

Van 3 jellegzetes eset, amikor nem azon múlik a pályázat sikere, hogy betartottad-e a szabályokat, nem is azon, hogy megtervezted-e alaposan a projektet, nem is azon, hogy jól írtad-e meg a pályázatot. Hanem valami egészen máson.

 

 

1. Amikor a pályázóval van a gond

 

Az első ilyen eset, amikor a pályázóval van a gond. És nem az a gond vele, hogy valamilyen jogosultsági szabályt nem tart be. Hanem az, hogy egy jelentéktelennek tűnő apróság miatt nem ő a legalkalmasabb arra, hogy megvalósítsa a saját projektjét.

 

Tipikusan az az eset, amikor egy szervezet túl nagynak látja magát ahhoz képest, mint amekkora.

 

Például egy helyi képző szervezet vezetői tréningeket tart vállalkozásoknak, többek közt turisztikai vállalkozásoknak is. Sikeres, sorra nyeri a pályázatokat, nagy projekteket is bonyolít. És ezen felbuzdulva arra gondol, hogy miért ne pályázna egy nemzetközi kiírásra, ahol több országban összehangoltan kellene képezni a turizmusban dolgozó munkásokat.

 

Első hallásra remek ötletnek tűnhet, mert a képzés az képzés, a turizmus az turizmus, de valójában dupla öngól.

 

Mert egyrészt egy ilyen szervezet ezzel az ötlettel szakmailag nem hiteles, hiszen a képzési tapasztalatának nincs köze a turizmusban dolgozó munkások szakképzéséhez. Másrészt földrajzilag túldimenzionálja magát, mert hiába rettentő sikeres helyileg, akár regionálisan, attól az országos szint egy nemzetközi projektben túl nagy falat neki.

 

Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy a támogató nem szavaz bizalmat a pályázatnak, mert nem lát arra garanciát, hogy a pályázó meg tudja valósítani a projektet. Hogy miért? Mert a támogató annyit lát, hogy a korábbi tapasztalatok tükrében az új projekt jócskán meghaladja a pályázó szervezet hatókörét, kompetenciáját, erőforrásait. És így túl nagy könnyelműség lenne támogatni.

 

2. Amikor a partnerséggel van a gond

 

A második eset az előzőhöz hasonló, de itt nem a főpályázóval van a gond, hanem a partnerség összetételével. Ami teljesen szabályszerű, de valami mégsincs vele rendben. Mondok erre is egy példát.

 

Az egyik nemzetközi pályázati kiírásnál az volt a szabály, hogy minimum 3 különböző országból származó szervezet kellett legyen benne. Emellett plusz pontszámot ért, ha ez a partnerség úgy állt össze, hogy nem csak szomszédos országokat érintett, hanem volt legalább egy távolabbi országból is partner.

 

Az együttműködés úgy nézett ki, hogy Románia, Magyarország és Szlovákia, mert nem sikerült bevonni egy távolabbi országból származó negyedik partnert, és a pályázók úgy döntöttek, hogy inkább lemondanak a plusz pontszámról.

 

Csakhogy emiatt bukott az egész a pályázat.

 

Kidobták, annak ellenére, hogy érdemi szakmai kifogást nem találtak benne, az értékelés szövege is egy igazi dícshimnusz volt. De egy ponton jött a meglepetés: a projekt szerintük többnyire “magyarok által befolyásolt régiókban” valósult volna meg, ami – mondjuk ki kereken – kiverte náluk a biztosítékot.

 

Leesett az állunk és a mai napig képtelenek vagyunk értelmezni a “magyarok által befolyásolt régió” fogalmát, mert ilyen nincs is. Nyilván akkor találták ki, menet közben. Olyan értékelési szempontról vagy szabályról, ami ehhez kötődött volna, szó sem volt soha.

 

A pályázatot mégis le kellett pontozni, ahhoz, hogy kidobható legyen, így kerestek rá indokot. De a magyarok által befolyásolt régiós kifogás nem volt elég, biztos, ami biztos, belekötöttek még pár apróságba is. Például abba, hogy a partnerszervezetek miért nem azonos szintű fizetéseket adnak a projektcsapat tagjainak. Mintha egy állami intézmény csak úgy módosíthatná a hivatalos bérrácsát projektről projektre. 🙂

 

 

Két dolgot egy életre megtanultam ebből az esetből, és tanulságként vidd ezeket magaddal te is:

 

  • Ha valamilyen nemzetközi kiírásra pályázol, és a partnerség összetételénél van plusz pontszámot érő szempont, akkor ezzel csak óvatosan, mert talán elméletileg nem kizáró jellegű, előfordulhat, hogy gyakorlatilag mégis az.

  • Ha egy támogató ki akarja dobni a pályázatodat, meg tudja oldani és vannak esetek, amikor nem tudsz mit tenni ellene.

 

3. Amikor a projektötlettel van a gond

 

És végül a harmadik eset: amikor a projektötlettel van a baj. És nem az a baj, hogy egyértelműen nem fér bele a kiírásba, hanem az, hogy nagyon határeset.

 

Képzelj el egy skálát, amelyiknek az egyik vége azt jelzi, hogy a projektötlet nem fér bele a kiírásba, és ilyenkor egyértelmű, hogy elutasítják, akár már az első körben. A skála másik végén van az az eset, amikor olyan ötlettel akarsz pályázni, ami tökéletesen illeszkedik a kiíráshoz, amire rá tudod mondani, hogy no, ezt a kiírást pont ránk szabták.

 

A pályázatok többsége valahol a két véglet között helyezkedik el. Ebben a harmadik esetben a projektötlet a biztonsági határvonalon épp, hogy túl van, és lehet azon vitázni, hogy belefér-e a kiírásba vagy sem.

 

Például van egy kiírás, amelyiknek az a célja, hogy a határ két oldalán lakó embereket összekapcsolja közös eseményekkel, rendezvényekkel, többek közt képzéssel is.

 

Ha ilyenkor jön egy szervezet, hogy az ő projektje egy képzéssorozatból áll, ahol a határ mentén működő civil szervezetek munkatársait, önkénteseit képezik mindenfélére, akkor ez határeset. A képzések ugyan támogatható tevékenységek, és pár száz fő képzése már szép szám, de ez még önmagában kevés lehet. Azt mondhatja rá a támogató, hogy ez nem egy képzési kiírás, és igaza lesz.

 

Ilyenkor a megoldás az, hogy kiegészíted az eredeti ötletet más tevékenységekkel (például a kiképzett civil szervezetek által közösen szervezett rendezvényekkel), és átbillented a biztonsági zónába, ahol már nem vitatható, hogy támogatható-e.

 

Egy tanács: Ha kezdő vagy, jobb úgy írni az első pályázatokat, hogy a skálának a biztonsági végletéhez közelítesz. Olyan projektötlettel dolgozol, amelyik bombabiztosan támogatható. Aztán ahogy egyre tapasztaltabb, egyre rutinosabb leszel, bevállalhatsz határeseteket is, de úgy, hogy nem mész el a másik végletig. Csak addig a pontig, ahol a projektötlet se sérül, és a kiíráshoz való kapcsolódás is nyilvánvalóan igazolható.

 

Tehát 3 lehetséges ok, ha megtettél mindent, mégse jött össze:

 

  • Amikor a pályázóval van gond

  • Amikor a partnerséggel van gond

  • Amikor a projektötlettel van gond

 

Te voltál már hasonló helyzetben? Ha igen, mi volt a tanulsága? Meséld el egy kommentben. 🙂

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a 3képesség minitréning tanulóközösséghez.

 

Illusztráció: Lucas Wakamatsu via Behance

 

Bagoly Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..