Próbálkozol, újra próbálkozol, és mégsem működik? Nem is számolod már a sikertelen pályázatokat? És közben nem érted, egyeseknek miért sikerül? Miért van tele a sajtó az EU-s projektjeikkel? Korábbi tapasztalat nélkül elindulni a sikeresen pályázó civil szervezetek útján nem könnyű.
De nem is lehetetlen, főleg ha el tudod kerülni az alábbi 5 csapdát:
1. Ha kényszerből pályázol
Hányszor voltál már abban a helyzetben, hogy nagy szükség volt azokra a szolgáltatásokra, amelyeket a szervezeted nyújt, de elfogyott a legutóbbi pályázati támogatásból vagy a 2%-ból befolyt pénz és le kellett állítani mindent?
Hiába szorul el a szíved a rászorulók láttán, pénz nélkül nem lehet szegény gyerekeket étkeztetni, szenvedélybetegeknek, fogyatékkal élőknek élményterápiás tábort szervezni, tartós munkanélkülieknek szakmát tanítani, kihalóban lévő faluba új életet lehelni…
Talán szívesen végzel önkéntes munkát, az is lehet, hogy a munkatársaid is, de egy szervezetnek vannak például működési költségei, amelyek állandók. Nem kérdés, hogy pénzre szükség van.
De ne a kényszer legyen a legfontosabb pályázati motiváció.
Ezzel nem azt mondom, hogy nem a pénzért pályázunk, de ha csak azért pályáznál, mert gond a szervezet napi szintű kiadásainak a fedezése, akkor nem a pályázati forrásszerzés lesz a legjobb stratégia.
Egy civil szervezet akkor lehet sikeres pályázó, ha teljesen természetes számára a pályázattal járó pénzügyi és adminisztratív felhajtás, ha tud projektekben, és nem csak szokásos éves tevékenységben gondolkodni, és főleg ha a forrásszerzési stratégiáját több pillérre építi, amelyben a pályázati támogatás csak egy láb.
Most Te jössz!
2. Ha nincs kellő tapasztalatod
Ismerek egy nagyon sikeres egyesületet, valójában többet is, de ez, amelyikről most szó lesz, a legjobb ügyfeleim egyike.
Láttam fejlődni őket a kezdetektől fogva egészen odáig, hogy mára már a saját területükön megkerülhetetlenek, és eurómilliós pályázatokat valósítanak meg. Előfordul, hogy nem is egyet egyszerre.
Mit gondolsz, hogyan kezdték a pályázást?
Persze, hogy nem EU-s magaslatokban, hanem az Apáczai Közalapítvány és a megyei tanács támogatásával. Ezt követték a kisebb Phare pályázatok, aztán a korábbi sikerekre és a projekteredményekre alapozva a 2007-2013-as ciklus pályázatai, szép sorban, egymásra és mindig ugyanarra a fő témakörre építve.
Kezdetben helyi szintű projekteket valósítottak meg, aztán jöhetett a megyei, kistérségi szint, és végül a több régiós együttműködések.
Az ő példájuk is azt igazolja, hogy sikeres pályázóvá válni is úgy kell, mint egy elefántot megenni: falatról falatra, vagy ha úgy tetszik, lépésről lépésre.
Mert ha eddig csak a megyei tanács támogatta a projektjeidet pár ezer lejjel, a szervezted vajon fel van készülve arra, hogy ötvenezer eurót szabályszerűen elköltsön és dokumentáljon? És arra, hogy szükség esetén a támogatás nagy részét megelőlegezze? Vagy arra, hogy a pénzbeli önrészt biztosítsa? És a szükséges humán erőforrást?
Ez akkor azt jelenti, hogy nagyobb pályázatról ne is álmodj? Dehogy!
Haladni, kimozdulni a BGA-szintű pályázati körforgásból kötelező, de mindig csak egy lépcsőfokot lépj, ne egyből hármat-négyet! Tanuld meg felmérni, hogy pályázati terepen neked mi lenne a következő lépcsőfok és nézd meg, mások, akik már sikeresek, milyen utat jártak be!
Most Te jössz!
3. Ha nem tudsz rugalmas lenni
Tudod hány civil szervezet keresett meg az elmúlt tíz évben, hogy kellene pénz a szokásos éves tevékenységek megvalósítására és van egy pályázati lehetőség, segítsek?
Én nem tudom, mert már nem számolom…
Az ilyen pályázatokból rendszerint nem lett semmi, többnyire mert a kezdeményezők nem tudtak kimozdulni abból a meggyőződésből, hogy a pályázati kiírások azért vannak, hogy a jó célt szolgáló szervezeteket támogassák.
És hát ők jó célt szolgálnak, nem? Akkor meg miért ne pályázhatnának a teljes éves tevékenységük támogatására, amit amúgy évek óta csinálnak?
Ebben a megközelítésben is van igazság, de el kell fogadni, hogy a pályázati programok a maguk során bizonyos előre meghatározott JÓ CÉLOKAT szolgálnak, ehhez mérten bizonyos előre meghatározott tevékenységtípusokat támogatnak, és ha a szervezeted éves terve ebbe nem illeszkedik, vagy ha nem vagy hajlandó újragondolni, „pályázatosítani”, igazítani – nyilván a vállalhatóság keretein belül – akkor hiába pályázol, a pályázatot elutasítják és nem véletlenül.
Szokás mondani, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyj, de szerintem inkább arra az úriemberre hallgass, aki szerint: „Ha nem kell bozótvágó az utadhoz, az nem a te utad.”
Most Te jössz!
4. Ha nincs stratégiád
A stratégia olyan, mint egy térkép.
Bejelölöd rajta az úti célt, és abba az irányba tartasz, nem kószálsz el másfelé, még ha zöldebb is a fű és tisztább is a hegyi patak, mert akkor hogyan és főleg mikor érsz célba, igaz?
Ha sikeresen szeretnél pályázni, és egyáltalán, ha következetesen szeretnél fejlődni, szükséged lesz egy szervezeti stratégiára, a céljaiddal, a kiemelt célcsoportoddal, azzal az iránnyal, amit követni akarsz, ami miatt a szervezeted létezik.
Itt nem olyan komplex százoldalas dokumentumra gondolok, amit a szervezetfejlesztési tankönyvekben írnak elő (persze nem árt, ha olyan is van), hanem egy pár oldalas kis összefoglalóra, ami segít kordában tartani az elképzeléseidet.
Amire ha ránézel, egyből meg tudod állapítani, hogy egy pályázati lehetőség érdekel-e vagy nem, a céljaidhoz közel visz-e vagy nem.
Össze-vissza kapkodni, lecsapni mindenre, amire civil szervezetek pályázhatnak, fölösleges energiapazarlás.
Inkább legyél következetes, térképezd fel az összes pályázati programot, amelyik a szervezet céljának megfelelő projekteket támogat, nézd meg, milyen időközönként várható pályázati kiírás, milyen feltételek vannak, miket szoktak támogatni és az alapján tervezz.
Most Te jössz!
5. Ha nem szívesen működsz együtt másokkal
Az egyik legégetőbb kérdés, ami egy-egy projektmegvalósítás tapasztalatainak kapcsán felmerül, az a partnerség.
Vége-hossza nincs a panaszlistának, hogy a partner miatt nem sikerült elkölteni az összes pénzt, a partner nem volt hajlandó rendesen együttműködni, nem tartotta be a határidőket, nem dokumentált rendesen, átvert vagy legalábbis megpróbálta, és így tovább.
Az biztos, hogy nem könnyű, ezt saját tapasztalatból is többszörösen igazolhatom.
DE! Partnerek nélkül kicsit nagyobbacska, összetettebb projektre nem lehet pályázni.
Ha a szervezeted pályázati szempontból az út elején áll, fontos, hogy megtaláld a megfelelő együttműködőket.
Kell tudni, hogy kire számíthatsz, kinek van szüksége arra a szakmai tudásra, tapasztalatra, amit a szervezeted felhalmozott, vagy ki akar azzal a célcsoporttal dolgozni, amelyikhez éppen a szervezetednek van direkt, napi kapcsolata.
Egy kevesebb pályázati tapasztalattal rendelkező szervezet amúgy is akkor indul jobb eséllyel, ha egy tapasztaltabb intézményhez, szervezethez csatlakozik. Feltéve, hogy a projektben vannak olyan feladatok, amelyek éppen a tevékenységi körébe illenek.
Most Te jössz!
+1 Ha úgy gondolod, a pályázati ügyeket oldja meg más
Hogy egy nagyobb vállalkozás vezetője hallani sem akar pályázati részletekről, az oké.
Hogy egy országos hálózattal rendelkező civil szervezet elnöke hallani sem akar pályázati részletekről, az is oké.
De hogy egy kisebb szervezet vezetője tudatosan ne foglalkozzon a pályázati munkával, ne akarja megérteni, átlátni ezt a tevékenységet, az szerintem igen veszélyes dolog.
Nem azt mondom, hogy a pályázati feladatkör a szervezet vezetőjének munkakörébe tartozik, ha törik, ha szakad. De ha nem vagy képben ebben a témában, hogyan akarod az irányításod alatt tartani a pályázati folyamatokat, hogyan hozol pályázati döntéseket?
Rábízod egy kollégára? Ha van belső pályázati felelős, aki szakmailag maximálisan felkészült, megbízol benne, akkor rendben, és tudd, hogy kivételesen szerencsés vagy, de ha nincs ilyen munkatárs és nem futja külső tanácsadóra, akkor bizony neked kell beletanulni, hogy aztán egy kollégát betaníthass, ha a pályázatírás, mint feladat, nem ad neked szárnyakat.
De ha egy külső tanácsadóval, tanácsadó céggel dolgozol együtt, akkor is tudnod kell, merre hány méter! Ha nem érted az egészet, mert a tanácsadónak a dolga, hogy értse, akkor hogyan ellenőrzöd a munkáját? Honnan tudod, hogy jó pályázatot adott le? És ha netán támogatják és készen kapsz megvalósításra egy olyan projektet, amitől a Jóisten őrizzen meg?
Arról szó sincs, hogy ha külső tanácsadóval dolgozol együtt, akkor annak csak rossz vége lehet, ismerek sok nagyon tehetséges, tisztességes tanácsadót, tanácsadó céget, de vannak ám horrortörténetek is…
Azoknak az ügyfeleimnek, akik civil szervezetek, kivétel nélkül olyan a vezetőjük, hogy pályázati témában majdnem vagy éppen annyira képben vannak, mint én. Ismerik a pályázati lehetőségeket, írtak már pályázatot, részt vettek a megvalósításban napi szinten, ha pályázni akarnak egy kiírásra, azzal kezdik, hogy elolvassák a pályázati útmutatót, felmérik a feltételeket, körvonalazzák az ötletet és csak utána hívnak.
Nem derogál nekik lefutni az előkészítési köröket, mert tudják, hogy ez a sikeres pályázáshoz és majd a megvalósításhoz alap.
Most Te jössz!
Szervezeti átvilágítás pályázás előtt
ingyenes minitréning
