Partnerválasztási tízparancsolat POCU pályázóknak (1. rész)

Amikor egy pályázathoz partnert keresel, az kicsit olyan, mint amikor férjhez menni, vagy házasodni készülsz. Nem hübelebalázs, hanem időt adsz neki, megismered, mérlegelsz, tapasztalatokat gyűjtesz, megbizonyosodsz. Hogy amikor már nyakig benne vagy, ne érjen minden nap sokk, ilyen-olyan meglepetés.

És mint ahogy házaséletet egyedül nem élhetsz (értsd: jogilag), a partner nélküli projektek sem túl gyakoriak, már ami a humánerőforrás-fejlesztés területét illeti.

Az elmúlt tíz évben sokszor láttam pályázókat abba a hibába esni, hogy mérlegelés nélkül, a gyors döntés kényszere alatt választottak együttműködőket. Hirtelen ötlettől vezérelve, aki éppen kéznél volt, vagy „az első, aki szembejött” alapon.

Ha életképes, támogatható, megvalósítható projektet akarsz, ezt a hibát nem követheted el.

De mégis mire figyelj, amikor a projektedhez partnert választasz? Mit tegyél, hogy ne fogj mellé, ha még nincs kialakult, a tűzpróbán átment partneri hálózatod? Mit kell tudnod ahhoz, hogy egyáltalán támogatható legyen a partnerség?

Kövesd az alábbi tízparancsolatot!

1. Csak annyi partnert vonj be, amennyire szükség van!

Függetlenül attól, hogy a főpályázó az ötletgazda, vagy több szervezet együtt, a projektet megvalósító partnerséget úgy alakítsd, hogy mindenkinek legyen a szakértelmének megfelelő konkrét feladata.

Egy rendesen kialakított partnerségben nincs olyan szervezet, akit például csak szívességből vagy a jó neve miatt „vettél be”. Vagy, hogy megfordítsam a dolgot, ha mindenképpen „be kell venni” valakit, annak konkrét feladatot kell keresni. (Az együttműködés, csak így, önmagában nem konkrét feladat.)

Mi a tartalmi tevékenység („activitate relevantă”)?

Minden olyan tevékenység, amely KÖZVETLEN módon hozzájárul a projektindikátorok teljesítéséhez. Például felnőttképzés, karriertanácsadás, oktatási tevékenység, munkaerőpiaci intézkedések stb. És nem, a projektmenedzsment nem tartalmi tevékenység.

2. Tedd világossá, hogy aki pénzt kap, annak adnia is kell!

Na nem azért, mert elvileg a főpályázó nem lehetne elég nagyvonalú ahhoz, hogy az összes önrészt egymaga vállalja, hanem egészen egyszerűen azért, mert a POCU általános pályázati útmutatója világosan megszabja, hogy minden partnernek hozzá kell járulnia pénzügyileg is a projekt megvalósításához, a saját költségvetésének megfelelően.

És mert a gyakorlatban sem lehet másképp.

Képzeld csak el, hogy egy fizetésnél például milyen alapon utalná az egyik partner alkalmazottjának a másik partner az önrésznek megfelelő százalékot?

3. Ne vonj be tapasztalat nélküli partnert!

Az ugye eddig is úgy volt, hogy mielőtt felkértél egy partnert, hogy csatlakozzon a projekthez, nagyjából képben voltál a szakmai tevékenységével?

És csak akkor jöhetett szóba partnerként egy intézmény vagy szervezet, ha volt már némi tapasztalata olyan tevékenységek megvalósításában, mint amilyeneket a projekt során is szántál neki?

4. Döntés előtt kérd be a pénzügyi mérlegeket!

Egy partnerség csak akkor pályázhat, ha minden egyes tagja megfelel a pénzügyi kapacitás feltételének.

Az eredeti szabályozás itt is enyhült, jelenleg a helyzet a következő:

  • 1 évnél régebbi főpályázó/partner esetében: az igényelt támogatás értéke nem lehet több, mint az utolsó 4 lezárt pénzügyi év bevételeinek, illetve árbevételének összege, VAGY a projekt megvalósítására igényelt támogatás legfennebb 40%-a.

  • 1 évnél fiatalabb szervezet nem pályázhat egyedül, és partnerségben az általa igényelt támogatás értéke nem lehet több, mint a projekt megvalósítására igényelt támogatás legfennebb 30%-a.

Tehát mielőtt eldöntenéd, hogy kinek mi dolga a projektben, az első lépések egyike, hogy bekéred a mérlegeket és megnézed, kinek meddig ér a takaró.

A feladatok leosztása csak azután következik.

5. A legnagyobb költségvetésrész a főpályázót illeti

Bizony.

És nem csak azért, mert a főpályázóé a felelősség terhe, hanem azért is, mert újabban ez pályázati szabály. 

A lépésről lépésre módszer, amivel a listaelső pályázatokat írom

PROJEKTTERVEZÉSI MESTERKURZUS